Interjú Arne Dahl-lal

Írtunk neki Facebookon, szinte azonnal reagált. A Rossz vér és a Misterioso svéd szerzője készségesen válaszolt minden kérdésünkre.

– Január 11-én ünnepelte a születésnapját. Boldog születésnapot kívánunk utólag is! Hogyan töltötte?

– Történetesen épp Floridában írogattam és háttérkutatásokat végeztem. Csak én és a feleségem ünnepeltünk kettesben egy csomó rák társaságában, amiket jóízűen elfogyasztottam.

– Önt nagyon egyszerű volt elérni Facebookon. Fontosnak tartja, hogy az emberek könnyen kapcsolatba tudjanak kerülni Önnel?

– Úgy vélem, hasznos, ha a többnyire magányosan írogató alkotó képet kap arról, milyen olvasóközönsége van, és azoknak mi tetszik. A közösségi média alapvetően jó módszer arra, hogy ledöntsük az író és olvasó közti falat, és közelebb kerüljünk egymáshoz. Ugyanakkor örökös fenyegetést is jelent, az időpocsékolás veszélye pedig nagyon megnő.

– Ön saját nevén, azaz Jan Arnaldként is publikált korábban. Milyen műveket írt akkor? Megjelenhetnek ezek magyar nyelven, folyik erről valamilyen tárgyalás?

– Nálam senki se örülne jobban annak, ha néhány Arnald könyvet lefordítanának magyarra, de sajnos nem tudok ilyen tervről. Ezek a regények nem krimik, közelebb állnak a szépirodalom kategóriájához. A szerelem, a történelem témáit járják körül, és megjelentek már például német, dán, és észt nyelven is. Szerintem különösen a legutóbbi, Intimus című kötet passzolna a magyar piachoz.

– Az Arne Dahl név kifejezetten az Intercrime – sorozatra lett kitalálva, vagy más témájú krimikben is visszaköszönhet?

– Az Intercrime-on kívül már elkészült egy négy regényből álló sorozat az Europol egyik alakulatáról. Ezekben feltűnik az Intercrime sorozatból ismert néhány rendőrtiszt is, úgyhogy tekinthető az Intercrime európai, nemzetközi folytatásának. Remélem, nagyszerű magyar kiadóm hamarosan sort kerít megjelentetésükre.

– Svédországban tudtommal nemigen vannak sorozatgyilkosok. A Misterioso és a Rossz vér is a sorozatgyilkos-tematika köré épül. Miért ez a téma izgatja? Lát erre reális veszélyt Svédországban? Norvégiának persze már van egy Anders Behring Breivik-je…

– Nem mondhatnám, hogy jelentős veszélye van annak, hogy hirtelen ellepik Svédországot a sorozatgyilkosok. Igyekszem ezt a figurát változatos módon alkalmazni. A Misterioso gyilkosa egy olyan fajta igazságfelfogást testesít meg, mely összeegyeztethetetlen a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerekkel. A Rossz vérben nagyobb hangsúlyt kap az amerikanizálódás nyomán felerősödő erőszak fenyegetése.

– Inspirálták valódi sorozatgyilkosok? Ha igen, kik?

– Nem igazán. A Misteriosóban a gyilkosságok spontán módon követik egymást, nem egy kóros elme működése diktálja őket. A Rossz vér írásakor már sokat olvastam hírhedt amerikai sorozatgyilkosokról, hiszen ez a regény a sorozatgyilkosok imitációjáról szól.  Ezen kívül sokat olvastam háborús bűnökről is, például a Vietnamban elkövetett kínzásokról. Nem túl szép históriák.

– A vietnami háború traumájának feldolgozása az amerikaiak számára egyébként is fontos téma, a hetvenes évektől a kilencvenes évekig sok film született a témában, például az Apokalipszis, most, vagy Oliver Stone számos mozija. A Rossz vérben is kulcsszerephez jut. 

– Vietnam egy rendkívül mocskos háború volt, más, mint a későbbi, csúcstechnológiával kivitelezett háborúk Kuvaitban, Afganisztánban vagy Irakban. Közelharcok folytak a dzsungel közepén, ahol az emberek kínokban és szarban fetrengtek. A katonákra gyakorolt maradandó hatása régóta egyértelmű, még azok is életük végéig sérültek, akik amúgy ép bőrrel megúszták. Sőt, gyakran még a gyermekeik is…

– A Rossz vér az apák – szülők – bűneiről szól, melyeket saját utódaik ellen követnek el, s ez öröklődik, terjed generációról generációra. Van ezzel kapcsolatban rossz tapasztalata?

– Személyesen hála istennek nem volt ilyen tapasztalatom. De figyelemreméltó tény, hogy rettenetesen nehéz az emberek (de leginkább a férfiak) számára kiszakadni az erőszak ilyen fajta láncolatából. Ha kisfiúként bántalmaztak, te is nagy valószínűséggel bántalmazni fogsz másokat. Ezt rendkívül szomorúnak tartom.

– Az irodalomkritikus meggyilkoltatása a Rossz vérben is sokakat érdekel. Valaki esetleg visszautasította önt, akin a toll fegyverével állt bosszút?

– Hát, valóban volt akkoriban egy irodalomkritikus, akit nem kedveltem. Amolyan alfahím volt, aki mindenkinél mindent jobban tud, pedig valójában nem is kedvelte túlzottan az irodalmat. Sokkal inkább érdekelte a saját egója és az olcsó ideológia, mintsem a művészet. Így amikor épp egy cinikus pasasnak kellett meghalnia a regényben, egészen természetes volt, hogy ráesett a választásom. Az efféle kritikus egyébként az elmúlt tíz évben jószerivel el is tűnt, úgyhogy olybá tűnik, jól irányzott volt a döfés.

– Paul Hjelm az Intercrime főszereplője, akinek magánéleti problémái – például házassági válsága, kolléganőjével folytatott viszonya – majdnem olyan fontosak, mint a felderítendő eset. Ez a skandináv krimikben általános gyakorlat. Ön tudja már, mi lesz Hjelm sorsa a sorozat következő darabjaiban, vagy menet közben találja ki a folytatást?

– Alapvetően két típusú történet jelenik meg az Intercrime sorozatban, az egyes ügyek, és a főhősök életében zajló események. Fontos volt számomra, hogy a zsaruk hétköznapi emberek legyenek, hisz így érdekes az, milyen hatást vált ki belőlük egy-egy szörnyűséges esemény. Ezek a személyes történetek egyáltalán nem voltak olyan alaposan megtervezve, mint a bűnügyek, sokkal spontánabb módon alakultak. Nálam a krimi mindig a stabil szerkezeti váz, a pontos tervezés, és egy jókora adag szabadság együtteséből áll össze. Kicsit olyan, mint én magam.

– A Misterioso egy korábbi bankhitel-válságról szól, ami az elmúlt években nálunk is komoly problémát jelent. Érintette önt vagy más ismerősét, ami miatt a könyv témájává tette?

– Ismét csak azt kell mondanom, engem személy szerint nem érintett, de rengeteg ilyen esetet láttam magam körül. Túl könnyű volt hitelt szerezni a bankoktól, és ez újra így van nálunk Svédországban (és nyilván a világ legtöbb részén). Nagyon sokan mentek csődbe. Olyan korszak volt, amikor a pénz volt a világon az abszolút főszereplő.

– Olvastam egy interjúban, hogy a jazz-zene szerkezetileg is meghatározta a Misteriosót, nemcsak a cselekményben van szerepe. Honnan jött az ötlet?

– Jazzt hallgatva kristályosodott ki számomra, milyen a tökéletes krimi: a szilárd struktúra és az improvizáció tökéletes elegye. Ahhoz, hogy szabadon írhass, kifinomult szerkezetre van szükség, ha pedig pontosan tudod, hova akarsz kilyukadni, bármerre elindulhatsz. Ilyen a jó jazz. És ilyen a jó krimi.

– Mit gondol más svéd kortárs krimiszerzőről? Ismerik, esetleg segítik egymást? Magyarországon nagyon népszerű Camilla Läckberg vagy Karin Alvtegen is.

– Ismerem Camillát és Karint is, úgy általában szoktuk ismerni egymást: leginkább külföldön találkozunk nemzetközi irodalmi fesztiválokon. Egyébként egyre több szerző kezd mostanában közös projektekbe, elegük van az írói magányból. Azért azt nem lehet mondani, hogy segítjük egymás munkáját, van egyfajta verseny is. De azért a legtöbben jóban vagyunk.

– Több közép-európai emberrel is beszéltem, akik elismerik a skandináv krimik kvalitásait, mégis elutasítják, hogy jóléti államok nyomoráról olvassanak. Azt mondják, mifelénk, például Magyarországon a történelem során háborúk, bombázások, elnyomó hatalmak sorát kellett túlélni, jelenleg is nagy a szegénység, a korrupció, tömeges a leszakadás, ne nyafogjanak ott a gazdag Északon. Mit szól az ilyen véleményekhez?

– Magam is találkoztam ezzel a véleménnyel, és alapvetően érthetőnek tartom, de ha tovább mennénk ebbe az iránya, elég fura helyen lyukadnánk ki. Valóban megkímélt minket a sors egy csomó szörnyűségtől, amit ti elszenvedtetek, általánosságban elmondható, hogy jobban élünk. Csakis arról szabad eszerint írnunk, hogy nekünk milyen könnyű volt? Vagy ne is írjunk? Talán meg se szabad szólalnunk, hiszen nem tudunk semmit a fájdalomról? És persze a briteknek, az amerikaiaknak – akik aztán igazán el vannak kényeztetve – sem lenne szabad krimit írniuk, jóllehet ők találták fel? Ugye érezhető, hogy ez a gondolatmenet a hülyeség szintjére vezet?

Arne Dahl budapesti látogatásáról itt találtok beszámolót, itt pedig elolvashatjátok a Rossz vér kritikáját. Az interjú angol változata itt olvasható: ENGLISH VERSION

A képek forrása a szerző: http://www.arnedahl.net/