Nemrég két posztot is írtunk a legjobb sorozatgyilkos-témájú filmekről (az első részt itt, a másodikat itt találjátok). Ezért most olyan skandináv krimit választottunk ki, amiben egy igazán elvetemült serial killer garázdálkodik.

Arne Dahl: Rossz vér

Fordította: Harrach Ágnes

A svéd Arne Dahl regényében egy könyörtelen embermészáros költözik át az Egyesült Államokból Svédországba. Az arctalan rém egy évtizede már alaposan megtizedelte Amerika lakosságát, aztán senki sem tudja, miért, de köddé vált. Most újra megjelenik, és lecsap. Ezúttal sem elégszik meg a hagyományos, jól bevált fegyverekkel, helyettük a vietnami háborúban egy titkos kínzóegység által készített fogót használ, melynek segítségével áldozatai torkába fojtja a fájdalom sikolyát. A boldogtalanok órákon át szenvednek az érzéketlen gyilkológép markában, mielőtt a halál megkönyörülne rajtuk.

A helyi rendőrség különleges egysége már a svéd határ átlépésétől kezdve szorosan a gyilkos nyomában liheg, a fantom mégis állandóan kicsúszik a kezük közül. A csapat sokáig sötétben tapogatózik. Nem tudják, ki ez az ember, mit akar elérni, véletlenül választja-e ki az áldozatait, vagy módszeresen gyilkol, egyedül, saját szakállára és örömére dolgozik, vagy valakik (kik?) megbízták a borzalmas feladattal. S miközben elszántan követik a fel-felbukkanó, majd ismét felszívódó nyomokat, igazi északi krimihez méltón elmélyedhetünk magánéletük apró-cseprő gondjaiban, az író feltárja nekünk a lelküket, mindennapos örömeiket és élettragédiáikat.

Arne Dahl komor, pesszimista hangulatú regénye főként az apák és fiaik témája köré szerveződik. Vajon miért követik el a szülők generációról generációra a bűnt, hogy – szándékosan vagy anélkül – módszeresen teszik tönkre saját utódaik életét? – teszi fel a Rossz vér a kérdést. Igazi válasz persze nincs, van helyette sok könny, fájdalom és szomorúság, bűnhődés és – ritkán – valódi megbocsátás.

A világ azonban gonosz, úgy egyébként is. Az író nem éri be kevéssel, a szereplők elmélkedésein keresztül beemeli a kötetbe a családokon túl a média, a kormányzat, a hatóság felelősségét. Dahl szerint minden megérett a pusztulásra, regényének soraiban ott lüktet az üzenet: vigyázzatok, hamarosan eljő a vég – ha pedig nem, annál rosszabb nektek. Reménynek alig-alig pislákoló lángocska maradt, és annak apró melegére is legfeljebb mikrokörnyezetünkben, a családunkban számíthatunk. Persze csak akkor, ha szerencsénk van, és egyik rokonunk sem esküdött fel rá, hogy tönkreteszi az életünket.